Alle Beiträge von klemmtamas

Ich bin heute noch Brillenträger.

Maszkák vonulása Eleken

A mai maszkás felvonulást hosszas előkészületek előzték meg.  Az idei évtől a Német Nemzetiségi Önkormányzat vette át a szervezést, egyesületünk tagjainak tevékeny részvételével.

Az ElekTV videofelvételt készített, köszönjük Tóbiás Sándornak!

Minden kedves résztvevőnek köszönjük a közreműködését, mindenekelőtt Kocsis Józsefné Erzsikének, aki nélkül a rendezvény nem jöhetett volna létre!

A magyarországi németek kényszermunkára hurcolásának emléknapja

Gedenktag der Verschleppung Panorama 2020
Gedenktag der Verschleppung Panorama 2020

A mai emlékműsor elhangzott szövege

Ismeretlen szerző: Lágerballada (előadta: Kocsis Józsefné)

Parancsszóra, hazug szóra dobot vert a kisbíró
Tizennyolctól ötven évig férfiaknak behívó.
Három napi eleséggel indultak az emberek
Kibírjuk ezt!, – a sok férfi bizakodva nevetett.

Három napnak elmúltával lehervadott a mosoly
Megismerte kínok kínját sokezernyi bús fogoly.
Puskás őrök árgus szemmel vigyázták a menetet
Agyonlőtték az út szélén a lemaradt beteget.

A létszámot bepótolták bárkivel, ki arra járt
Ne lehessen kimutatni darabszámra a hiányt.
A szolyvai nagytáborban összegyűltek ezerek.
Hóban, fagyban, étlen, szomjan gyötrődtek az emberek.

Tífuszlázban elemésztve de sok férfi meghalt ott,
Ártatlanok hűlt teteme tömte meg a sírhantot.
Az élőket davaj, bisztro..terelték a vagonba,
Vitték őket idegenbe, hosszú, nehéz robotra.

Szögesdrótos táborokban  kegyetlen a napirend,
Sok jó apa, derék legény belerokkant, tönkre ment.
Hitvány étel, kevés étel, de a robot nagyon sok,
Így tengődtek a lágerben napról napra a rabok.

Szállt a panasz fel az égbe, a sok férfi éhezett,
Ez az idő életükben a fekete fejezet.
Szemétdombon a hulladék kárba bizony nem veszett,
Megkeresték, megették azt az éhező emberek.

Csupasz csontig elapadva nem bírták a robotot,
Messze földön, a lágerben, de sok férfi maradt ott.
Orosz földön meggyötörve a halálé lettek ők,
Titkon őrzik csontjaikat a jeltelen temetők….

Gedenktag der Verschleppung 2020
Gedenktag der Verschleppung 2020

Emlékműsor szövege (szerző és előadó: Klemm Tamás)

1945 elején már biztosnak látszott a hosszú évekig tartó, rengeteg értelmetlen áldozatot hozó háború vége.

Európa népei érezték, hogy lassan elmúlnak az iszonyú pusztulás napjai. A mai Magyarország területén szűkebb hazánk részesült először az úgy nevezett „felszabadításban”.
Igen, voltak sokan, akik számára a szovjet csapatok érkezése felszabadulást hozott, ahogyan ezt sokáig a hivatalos történetírás is hangoztatta.

Mindenki számára új korszak kezdődött, melyet – ma már elmondhatjuk – a legtöbben egy újabb szenvedés kezdeteként érzékeltek.

Az érkező katonák szinte senkivel nem bántak kesztyűs kézzel – miért is tették volna, hiszen először mi támadtuk meg az ő országukat! És már a rómaiak mondták: VAE VICTIS! Jaj a legyőzötteknek! A győzőknek pedig mindent szabad volt.

Eleken 1944 szeptember vége óta „béke” honolt, egyfajta baljóslatú békesség. Megszálló alakulatok vették át az uralmat a közélet felett. És a saját gazdáik parancsára rövidesen intézkedni kezdtek. Így Eleken is megtörtént az, amiről most a hasonlóképpen lezajlott budaörsi események időpontjához igazodva emlékezünk meg.

A német származású lakosság munkaképes korú részét elkezdték összeírni. A 16-45 év közötti német férfiak és 17-40 év közötti nők nagy részének nem volt más lehetősége, minthogy jelentkezett a művelődési házban, az ipartestületben vagy az iskolában kijelölt gyűjtőtáborokban. Aki egyszer ott megjelent, többé nem mehetett haza… megszámolták, megfürdették, megvizsgálták őket. Darabszámra, mert fontos volt: ezer embernek kellett lennie, ehhez járultak még a környékbeli németlakta településekről idehozott emberek is.

Azt mondták nekik, egy kis munka lesz, amire elhívják őket. Kis munka. Malenkaja rabota. Nem ez volt az első dolog a háború során, amely nem teljesen úgy alakult, ahogyan a népnek megígérték.

Könnyű volt megtalálni mindenkit, aki bűnbakként alkalmasnak nyilvánult, hiszen árulkodó volt a név, a dialektus – és voltak árulkodó honfitársak is.

A begyűjtést követően január elején elindult már az első marhavagonos szerelvény. Az első meglepetést követően – hiszen a vonat nem az ígért Budapestre indult, hanem egészen más irányba – a vonat egyhangú zötyögése közepette szomorú nyugalomban utaztak a jeges hidegben Ukrajna felé az elekiek.

Mivel félrevezették őket az utazásuk célja felől, sokan a legjobb ünnepi ruhájukban utaztak a mínusz harmincfokos hidegbe. A célállomásra érkezve szembesültek azzal, hogy Ukrajna lerombolt ipari területeit kell újraépítsék.

Szabályos munkatáborokba zárták őket, első feladatuk sok helyütt magának a tábornak a felépítése volt. Később mehettek végeláthatatlan szántóföldeket kézzel felásni, mert nem volt munkagép. Fiatal lányok betonoztak magasházak építkezésén mínusz harminc fokban, vagy toltak teli csilléket Európa legmélyebb bányáiban.

Apai nagymamám visszaemlékezései szerint a krivoj-rogi vasércbánya volt a legjobb munkahelye, mert odalent meleg volt, és minden nap fürdeniük lehetett. Sokan odavesztek. Az életerős férfiak haltak meg a leghamarabb, a gyenge táplálkozás és a kemény munkakörülmények miatt.

A végül visszatérők sem lehettek boldogok, hisz miután testileg és lelkileg megfogyatkozva hazaértek, azzal kellett szembesülniük, hogy családjaik túlnyomó részét időközben elüldözték otthonukból, és házaikban idegeneket találtak. A legtöbben továbbmentek külföldre szakadt családjukhoz, néhányan itt maradtak. Itt maradtak a hazájukban, amiért németként szenvedtek.

Mindegyikőjüknek életre szóló, néhányuknak életébe kerülő élményt hozott az a majdnem háromévnyi ukrajnai internálás, melyről a legtöbben sokáig nem nagyon beszéltek nyíltan. Sokan a politikai rendszertől való félelmükben, mások pedig szégyellték, vagy csak el akarták nyomni, szerették volna elfeledni a rossz élményeket.

Mindannyiuk emlékére szóltunk most Önökhöz. Köszönjük megtisztelő figyelmüket!

A magyarországi németek kényszermunkára hurcolásának emléknapja

Kedves eleki polgárok!

A Magyar Országgyűlés 88/2012. (XII. 12.) OGY határozatával, valamint az azt módosító 103/2013. (XII. 20.) OGY határozatával január 19-ét, az elűzetés 1946-os kezdetének évfordulóját a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává nyilvánította. 

Ezzel az Országgyűlés szükségesnek tartotta „méltóképpen megemlékezni a II. világháború végén, valamint az azt követő időszakban a kollektív bűnösség igaztalan vádja és elve alapján üldöztetést, kisemmizést elszenvedő magyarországi német közösség emberi jogokat súlyosan sértő és igazságtalan elhurcolásáról és elűzetéséről”.

Az Eleki Németek Egyesülete és az Eleki Német Nemzetiségi Önkormányzat tisztelettel meghívja Önöket az emléknap alkalmából szervezett koszorúzásra, valamint az azt követő szentmisére, melyet az elhurcoltakért ajánlunk fel.

A koszorúzás helye és ideje: Kiűzetési emlékmű, 2020. január 19. 09.30 óra

A szentmise helye és ideje: Római-katolikus templom, 2020. január 19. 10.00 óra

Országos megemlékezés Eleken

Az idén a Magyar Köztársaság kormánya Eleken tartotta meg hivatalos megemlékezését január 19-e, a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja alkalmából.

Semjén Zsolt beszédet mond 2019. január 19-én

Az ünnepség előtt Kiss-Rigó László megyéspüspök tartott misét a templomban.

Ünnepi megemlékező szentmise a templomban (Kiss-Rigó László)

Az ünnepi koszorúzáson Pluhár László polgármester bevezetője után Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mondott díszbeszédet. erről a boon.hu-n jelent meg először cikk itt:
http://www.boon.hu/semjen-zsolt-tortenelmi-bun-a-nemet-nemzetiseg-egykori-eluldozese/4113370 

Az eseményen többek között részt vett Németország nagykövete, valamint a hazai politikai élet és a német kisebbség vezetőinek jeles képviselői, akik – katonai díszkísérettel – koszorúkat helyeztek el az emlékművön.

Volkmar Wenzel német nagykövet a koszorúzáson

A koszorúzás után a vendégek egy része megtekintette az Eleki Németek Egyesülete székházát a helytörténeti kiállítással.

Vendégek a Leimen-Házban. Balról: Schubert Olívia, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke,  középen Ritter Imre német nemzetiségi parlamenti képviselő.

Az ünnepségről videofelvétel is készült, az ElekTV felvételeit nemsokára idézzük, amint megjelenik.

Szöveg és fotó: Klemm T.

Erstes Adventswochenende

Am ersten Adventssonntag waren die Deutsche Nationalitätenselbstverwaltung, der Verein der Deutschen und die Römisch-Katholische Kirchengemeinschaft in Elek dran, am Platz vor dem Rathaus die erste Kerze anzuzünden.

Die Festlichkeit fing um 16 Uhr an. Nach einer kurzen Einleitung von Judit Czvalinga, der Urheberin dieser Veranstaltung, begrüßte Vereinsvorsitzender Tamás Klemm die Gäste im Namen der Mitwirkenden: der Deutschen Nationalitätenselbstverwaltung Elek, des Vereins der Deutschen in Elek und der Römisch-Katholischen Kirchengemeinschaft. Nach der Begrüßung stellte er die Mitwirkenden mit ihrem Programm vor.

Nach den Begrüßungen hielt Pfarrer Gusztáv Fazakas seine Festrede an die Teilnehmer der Festlichkeit.

Die Mitglieder der Kindertanzgruppe des Vereins unter Leitung von Krisztina Gera trugen ein kurzes traditionelles Betlehemspiel vor, wie es in Elek noch in den 1930er Jahren üblich war.

Mitglieder der Deutschen Kindertanzgruppe tragen das Betlehemspiel vor
Mitglieder der Deutschen Kindertanzgruppe tragen das Betlehemspiel vor

Nach ihrem Programm spielte die Kindergruppe der Kirchengemeinschaft eine schöne Weinachtszene. Danach kam das Katholische Chor unter Leitung von Zsolt Aradi mit schönen Weihnachtsliedern.

Die katholische Kindergruppe trug eine Weihnachtszene vor
Die katholische Kindergruppe trug eine Weihnachtszene vor

Nach dem Festprogramm wurde die erste Adventskerze von Ernő Niedermayer, dem Vorsitzenden der Nationalitätenselbstverwaltung und Tamás Klemm seitens des Vereins der Deutschen angezündet.

Das katholische Chor Elek
Das katholische Chor Elek
Dirigent Zsolt Aradi an seinem Keyboard
Dirigent Zsolt Aradi an seinem Keyboard

Das Programm wurde von Sándor Tóbiás auf Video verewigt.

Mitglieder des Vereins der Deutschen in Elek boten den Gästen, die in großer Zahl an der Festlichkeit teilnahmen, Kuchen und „Szaloncukor“, sowie Glühwein und Tee an.

Wir bedanken uns bei allen Helfern und Teilnehmern für ihre Anwesenheit und Mitwirkung!

Mita in der Fasta 2018

Etwa 40 Leute, eingeladene Gäste, Mitglieder des Vereins und der Kindertanzgruppe kamen am Nachmittag des 7. März im Vereinshaus der Eleker Deutschen zusammen, um die diesjährige „Mita in der Fasta“ zu feiern. Traditionsgemäß ist das Fest genau in der Mitte der Fastenzeit, also drei Wochen nach Aschermittwoch zu halten.

Die Damen des Vereins bereiten das Essen und die Eierschalenkränze vor. Foto: Veronka Zimmermann
Die Damen des Vereins bereiten das Essen und die Eierschalenkränze vor. Foto: Veronka Zimmermann

Das traditionelle Essen war auch diesmal „Aarschmolts“, mit etwas Fleisch aufgebessert… noch vor dem Abendmahl kam die festliche Schar zum Stadtbrunnen, um die Eleker Mädchengestalt mit den sechs Eierschalenkränzen zu zieren.

Tamás Zsóri und Gyöngyvér Klemm beim Aufhängen der Kränze
Tamás Zsóri und Gyöngyvér Klemm beim Aufhängen der Kränze

Nachdem Tamás Zsóri die Kränze auf die Statue gehängt hatte, gingen alle wieder zurück ins Leimen-Haus.

Mit dabei waren Bürgermeister László Pluhár mit seiner Frau Erzsébet, sowie zweiter Bürgermeister András Turóczy. Dank Schuldirektor László Pelle haben wir auch ein schönes Gruppenbild der Teilnehmer; Kameramann György Árgyelán hat die Festlichkeit auch auf Video verewigt.

Gruppenbild mit Mädchen und all den Gästen - Foto: László Pelle
Gruppenbild mit Mädchen und all den Gästen – Foto: László Pelle

Georg Wittmann und Tamás Klemm sangen das einschlägige Lied „Haind ist Mita in der Fasta“ und zogen dabei mit der traditionellen Puza-Puppe in den Vereinsraum. Zwar wurden diesmal keine Fenster bei dem eifrigen Eiersammeln rausgeworfen, wie es im Lied eigentlich steht, denn die Nationalitätenselbstverwaltung spendete dreihundert Stück (keine Fensterscheiben, sondern natürlich Eier, vielen Dank dafür!), die heitere Stimmung der Teilnehmer blieb aber nicht aus.

"Haind is mita in tr Fasta..." - Foto: László Pelle
„Haind is mita in tr Fasta…“ – Foto: László Pelle

Wir danken all den Helferinnen und Helfern, die uns dieses schöne Fest ermöglichten!

Tamás Klemm

Megemlékezés a magyarországi németek elhurcolásának és elüldözésének emléknapján – január 21.

Tisztelt vendégeink, kedves barátaim,
Szeretettel üdvözlöm Önöket e hideg téli napon.

Január 19-e szomorú ünnep számunkra. Ma emlékezünk meg azokról a honfitársainkról, akiket német származásuk miatt erőszakkal kényszermunka-táborokba hurcoltak, valamint elüldöztek otthonukból.

Tiszteletükre kérem Önöket, énekeljük el a Himnuszt.
Köszönöm.

1946-ban január 19-én indult el az első „svábvonat” Budaörsről, amellyel kezdetét vette a magyarországi németek hazájukból, otthonaikból való elüldözése, ingó és ingatlan vagyonától való megfosztása, földönfutóvá tétele.

Az Országgyűlés 2012-ben a 88/2012. számú határozatával ezt a napot tette a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává, majd ezt egy évvel később, 2013-ban egy újabb határozattal, a magyarországi németek elhurcolásának és elűzésének emléknapjává módosította.

Fontos tudni, hogy az előbb mondott budaörsi indulás idején az eleki németség színe-java már egy éve Ukrajnában volt – az elhurcolás sorsára ők az országban az elsők között jutottak.

Már 1944. szeptember 23-án vasárnap megjelentek az első szovjet alakulatok Eleken, és a megszállók hamar ráerőltették akaratukat a helyiekre.

Jaj a legyőzötteknek, avagy VAE VICTIS – tartja a régi római mondás, és a magyarországi németség balszerencséjére nemcsak egy legyőzött nemzet lakosságához, hanem egy bűnbaknak kikiáltott nemzetiséghez is tartozott.

A szovjet államvezetésnek sürgősen munkaerőre volt szüksége a háborúban lerombolt országrészek helyreállítására, és erre a hadifoglyok mellett a legyőzött országok polgárainak elhurcolását találták a legmegfelelőbb megoldásnak.

Az 1944-es év végén már összeírták az eleki németeket, és 1945. január elején kötelezően jelentkeznie kellett a listán szereplőknek.
Az elekiek malenkij robotjáról több egykori résztvevő is mesélt, az ezekből megjelentetett könyvből idézem a kisgyerekes anyuka létére elhurcolt Bende Jánosné Hack Teréz tanítónő 1991-ben leírt visszaemlékezését azokról a vészterhes napokról.

„1945. január 2-án a kultúrban minden fiatalnak jelentkeznie kellett. 16-36évig a nőknek, 16-46 évig a férfiaknak. Ezer fiatalt szedtek össze, köztük a férjemet, majd engem is. Szalmán aludtunk, s ebédet anyósom hozott. Január 11-én láttam édesanyámat utoljára. Jött elbúcsúzni.
Az orosz katonák úgy kilökték, mint egy zsákot. Szegényt megsirattam. 1960-ban találkoztam csak vele, mert 1946-ban kitelepítették a nővéremmel és a 3 gyermekével együtt.
(… ) 11-én dél felé indítottak el bennünket az állomás felé, felfegyverzett orosz katonák kíséretében. Édesanyám a templom előtt állt, felháborodásában égnek emelt karokkal.
Mint legnagyobb bűnözőket kísértek, s közben szidalmaztak is minket. Priccsel felszerelt marhavagonba préseltek be bennünket, 30-an egy vagonban. A férfiak WC-t tákoltak és vaskályhát szereltek be a vagon közepébe. Az állomás fájából és szenéből raktak be, hogy meg ne fagyjunk.
Vittünk magunkkal dunnát, párnát, ágyneműt, plédet. Még így is fáztunk, mert a vékony deszkafalak átengedték a hideget.
Egy hónapig voltunk az úton. 11-én indulás előtt egy órával jött anyósom egy fazék pörkölttel. Aznap otthon levágták a disznót. Ennyi jutott nekünk belőle. Szalonnát az előző évről csomagoltunk.
Délután három órakor behúzták a vagon ajtaját. Az én fejem is majd összepréselték, mert szólás nélkül tették. A fél falu kint volt az állomáson. Mindenki elhelyezkedett a felső priccsen házaspáronként. Férjemmel az ablak mellé kerültünk. Nagyon süvített be a szél. Kétegyházán, Lökösházán, Aradon, Brassón keresztül haladtunk át Románián (…)
Néha napokig álltunk egy-egy állomáson, mert elvitték a mozdonyunkat, s katona fogolyvonatokat hoztak vele. Néha a flekktífusz következtében vagy vérhasban meghaltakat pokrócba csavarva kivitték. Katonáink sokat szenvedtek az éhségtől, szomjúságtól és hidegtől. Mi adogattunk be nekik vizet és élelmet, ha nem vették észre az őrök. Nagyon elszomorító volt ezt látni. Az meg őket keserítette el, hogy civileket, nőket is kihurcoltak. Nem tudhatták, hogy az ő feleségük nincs-e köztünk. (…) Megemlékezés a magyarországi németek elhurcolásának és elüldözésének emléknapján – január 21. weiterlesen

Megemlékezés a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjáról

A Magyar Országgyűlés 88/2012. (XII. 12.) OGY határozatával, valamint az azt módosító 103/2013. (XII. 20.) OGY határozatával január 19-ét, az elűzetés 1946-os kezdetének évfordulóját a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává nyilvánította.

Ezzel az Országgyűlés szükségesnek tartotta „méltóképpen megemlékezni a II. világháború végén, valamint az azt követő időszakban a kollektív bűnösség igaztalan vádja és elve alapján üldöztetést, kisemmizést elszenvedő magyarországi német közösség emberi jogokat súlyosan sértő és igazságtalan elhurcolásáról és elűzetéséről”.

Az emlékmű a koszorúkkal
Az emlékmű koszorúkkal

Az Eleki Németek Egyesülete és az Eleki Német Nemzetiségi Önkormányzat tisztelettel meghív minden kedves eleki polgárt az emléknap alkalmából szervezett koszorúzásra, az azt követő szentmisére, melyet az elhurcoltakért ajánlunk fel.

A koszorúzás helye és ideje:
Kiűzetési emlékmű, 2018. január 21. 09.00 óra

A szentmise helye és ideje: Római-katolikus templom,
2018. január 21. 9:30