Az idén újra megrendeztük az eleki maszka-vonulást. Ennek napja hagyományosan a húshagyó kedd.
Sok lelkes helybéli fogadta a lelkes maszkákat.
Köszönjük mindenkinek a szervezésben és lebonyolításban nyújtott segítséget!
Egyesületünk 2021-ben pályázati támogatást nyert a „Nemzetiségi célú beruházási, felújítási és karbantartási tevékenységek 2021. évi költségvetési támogatása” pályázaton.
A támogatás összege: 1.000.000,- Ft
A támogatást egyesületünk a székházunk konyhájának és WC-helyiségeinek részleges felújítására fordította. Ezzel még szebb és méltóbb körülmények között tudjuk megvalósítani programjainkat, fogadni vendégeinket.
Köszönjük Magyarország Kormánya támogatását.
Unser Verein hat im Programm „Finanzielle Unterstützung für Investitions-, Renovierungs- und Instandhaltungsmaßnahmen der nationalen Minderheiten im Jahre 2021″ einen Zuschuss erhalten.
Die Höhe des Zuschusses: 1.000.000,- HUF
Der Zuschuss wurde für die Teilrenovierung der Küche und der Toiletten in unserem Vereinssitz verwendet. Dies wird uns ermöglichen, unsere Programme zu organisieren und unsere Gäste unter noch schöneren und würdigeren Bedingungen zu empfangen.
Wir danken der ungarischen Regierung für ihre Unterstützung.
A pályázat eredménye – Ergebnis der Bewerbung
Az Eleki Németek Egyesületét a Magyar Kormány 2019-ben 4,5 millió Ft összegű támogatásban részesítette, melynek célja az eleki német közösségi házban, a Leimen Házban található tájszobai helyiségek felújítása és a tájszobák kiállításának újjáalakítása volt. Itt kapott helyet annak a tájszobának az anyaga is, amely évtizedekig Leimen St. Ilgenben volt látható. A projekt 2020. december 31-én zárult, melynek eredményeit fotókon szeretnénk bemutatni.
Dem Verein der Deutschen in Elek wurde von der ungarischen Regierung im Jahre 2019 ein Zuschuss in Höhe von 4,5 Millionen HUF zuerkannt. Ziel war es, die Räumlichkeiten der im deutschen Gemeinschaftshaus in Elek (Haus Leimen) eingerichteten Heimatstuben zu renovieren und die Heimatstuben neu einzurichten. Hier wurde auch die Heimatstube untergebracht, die jahrzehntelang in Leimen-St. Ilgen in Deutschland eingerichtet war. Das Projekt ist abgeschlossen, die Fotos sprechen für sich.
A mai maszkás felvonulást hosszas előkészületek előzték meg. Az idei évtől a Német Nemzetiségi Önkormányzat vette át a szervezést, egyesületünk tagjainak tevékeny részvételével.
Az ElekTV videofelvételt készített, köszönjük Tóbiás Sándornak!
Minden kedves résztvevőnek köszönjük a közreműködését, mindenekelőtt Kocsis Józsefné Erzsikének, aki nélkül a rendezvény nem jöhetett volna létre!
A mai emlékműsor elhangzott szövege
Ismeretlen szerző: Lágerballada (előadta: Kocsis Józsefné)
Parancsszóra, hazug szóra dobot vert a kisbíró
Tizennyolctól ötven évig férfiaknak behívó.
Három napi eleséggel indultak az emberek
Kibírjuk ezt!, – a sok férfi bizakodva nevetett.
Három napnak elmúltával lehervadott a mosoly
Megismerte kínok kínját sokezernyi bús fogoly.
Puskás őrök árgus szemmel vigyázták a menetet
Agyonlőtték az út szélén a lemaradt beteget.
A létszámot bepótolták bárkivel, ki arra járt
Ne lehessen kimutatni darabszámra a hiányt.
A szolyvai nagytáborban összegyűltek ezerek.
Hóban, fagyban, étlen, szomjan gyötrődtek az emberek.
Tífuszlázban elemésztve de sok férfi meghalt ott,
Ártatlanok hűlt teteme tömte meg a sírhantot.
Az élőket davaj, bisztro..terelték a vagonba,
Vitték őket idegenbe, hosszú, nehéz robotra.
Szögesdrótos táborokban kegyetlen a napirend,
Sok jó apa, derék legény belerokkant, tönkre ment.
Hitvány étel, kevés étel, de a robot nagyon sok,
Így tengődtek a lágerben napról napra a rabok.
Szállt a panasz fel az égbe, a sok férfi éhezett,
Ez az idő életükben a fekete fejezet.
Szemétdombon a hulladék kárba bizony nem veszett,
Megkeresték, megették azt az éhező emberek.
Csupasz csontig elapadva nem bírták a robotot,
Messze földön, a lágerben, de sok férfi maradt ott.
Orosz földön meggyötörve a halálé lettek ők,
Titkon őrzik csontjaikat a jeltelen temetők….
Emlékműsor szövege (szerző és előadó: Klemm Tamás)
1945 elején már biztosnak látszott a hosszú évekig tartó, rengeteg értelmetlen áldozatot hozó háború vége.
Európa népei érezték, hogy lassan elmúlnak az iszonyú pusztulás napjai. A mai Magyarország területén szűkebb hazánk részesült először az úgy nevezett „felszabadításban”.
Igen, voltak sokan, akik számára a szovjet csapatok érkezése felszabadulást hozott, ahogyan ezt sokáig a hivatalos történetírás is hangoztatta.
Mindenki számára új korszak kezdődött, melyet – ma már elmondhatjuk – a legtöbben egy újabb szenvedés kezdeteként érzékeltek.
Az érkező katonák szinte senkivel nem bántak kesztyűs kézzel – miért is tették volna, hiszen először mi támadtuk meg az ő országukat! És már a rómaiak mondták: VAE VICTIS! Jaj a legyőzötteknek! A győzőknek pedig mindent szabad volt.
Eleken 1944 szeptember vége óta „béke” honolt, egyfajta baljóslatú békesség. Megszálló alakulatok vették át az uralmat a közélet felett. És a saját gazdáik parancsára rövidesen intézkedni kezdtek. Így Eleken is megtörtént az, amiről most a hasonlóképpen lezajlott budaörsi események időpontjához igazodva emlékezünk meg.
A német származású lakosság munkaképes korú részét elkezdték összeírni. A 16-45 év közötti német férfiak és 17-40 év közötti nők nagy részének nem volt más lehetősége, minthogy jelentkezett a művelődési házban, az ipartestületben vagy az iskolában kijelölt gyűjtőtáborokban. Aki egyszer ott megjelent, többé nem mehetett haza… megszámolták, megfürdették, megvizsgálták őket. Darabszámra, mert fontos volt: ezer embernek kellett lennie, ehhez járultak még a környékbeli németlakta településekről idehozott emberek is.
Azt mondták nekik, egy kis munka lesz, amire elhívják őket. Kis munka. Malenkaja rabota. Nem ez volt az első dolog a háború során, amely nem teljesen úgy alakult, ahogyan a népnek megígérték.
Könnyű volt megtalálni mindenkit, aki bűnbakként alkalmasnak nyilvánult, hiszen árulkodó volt a név, a dialektus – és voltak árulkodó honfitársak is.
A begyűjtést követően január elején elindult már az első marhavagonos szerelvény. Az első meglepetést követően – hiszen a vonat nem az ígért Budapestre indult, hanem egészen más irányba – a vonat egyhangú zötyögése közepette szomorú nyugalomban utaztak a jeges hidegben Ukrajna felé az elekiek.
Mivel félrevezették őket az utazásuk célja felől, sokan a legjobb ünnepi ruhájukban utaztak a mínusz harmincfokos hidegbe. A célállomásra érkezve szembesültek azzal, hogy Ukrajna lerombolt ipari területeit kell újraépítsék.
Szabályos munkatáborokba zárták őket, első feladatuk sok helyütt magának a tábornak a felépítése volt. Később mehettek végeláthatatlan szántóföldeket kézzel felásni, mert nem volt munkagép. Fiatal lányok betonoztak magasházak építkezésén mínusz harminc fokban, vagy toltak teli csilléket Európa legmélyebb bányáiban.
Apai nagymamám visszaemlékezései szerint a krivoj-rogi vasércbánya volt a legjobb munkahelye, mert odalent meleg volt, és minden nap fürdeniük lehetett. Sokan odavesztek. Az életerős férfiak haltak meg a leghamarabb, a gyenge táplálkozás és a kemény munkakörülmények miatt.
A végül visszatérők sem lehettek boldogok, hisz miután testileg és lelkileg megfogyatkozva hazaértek, azzal kellett szembesülniük, hogy családjaik túlnyomó részét időközben elüldözték otthonukból, és házaikban idegeneket találtak. A legtöbben továbbmentek külföldre szakadt családjukhoz, néhányan itt maradtak. Itt maradtak a hazájukban, amiért németként szenvedtek.
Mindegyikőjüknek életre szóló, néhányuknak életébe kerülő élményt hozott az a majdnem háromévnyi ukrajnai internálás, melyről a legtöbben sokáig nem nagyon beszéltek nyíltan. Sokan a politikai rendszertől való félelmükben, mások pedig szégyellték, vagy csak el akarták nyomni, szerették volna elfeledni a rossz élményeket.
Mindannyiuk emlékére szóltunk most Önökhöz. Köszönjük megtisztelő figyelmüket!
Kedves eleki polgárok!
A Magyar Országgyűlés 88/2012. (XII. 12.) OGY határozatával, valamint az azt módosító 103/2013. (XII. 20.) OGY határozatával január 19-ét, az elűzetés 1946-os kezdetének évfordulóját a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává nyilvánította.
Ezzel az Országgyűlés szükségesnek tartotta „méltóképpen megemlékezni a II. világháború végén, valamint az azt követő időszakban a kollektív bűnösség igaztalan vádja és elve alapján üldöztetést, kisemmizést elszenvedő magyarországi német közösség emberi jogokat súlyosan sértő és igazságtalan elhurcolásáról és elűzetéséről”.
Az Eleki Németek Egyesülete és az Eleki Német Nemzetiségi Önkormányzat tisztelettel meghívja Önöket az emléknap alkalmából szervezett koszorúzásra, valamint az azt követő szentmisére, melyet az elhurcoltakért ajánlunk fel.
A koszorúzás helye és ideje: Kiűzetési emlékmű, 2020. január 19. 09.30 óra
A szentmise helye és ideje: Római-katolikus templom, 2020. január 19. 10.00 óra
A Gál Ferenc Főiskola ösztöndíj-felhívása olvasható alább (Pdf formátumban: GFF_osztondij)
Az idén a Magyar Köztársaság kormánya Eleken tartotta meg hivatalos megemlékezését január 19-e, a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja alkalmából.
Az ünnepség előtt Kiss-Rigó László megyéspüspök tartott misét a templomban.
Az ünnepi koszorúzáson Pluhár László polgármester bevezetője után Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mondott díszbeszédet. erről a boon.hu-n jelent meg először cikk itt:
http://www.boon.hu/semjen-zsolt-tortenelmi-bun-a-nemet-nemzetiseg-egykori-eluldozese/4113370
Az eseményen többek között részt vett Németország nagykövete, valamint a hazai politikai élet és a német kisebbség vezetőinek jeles képviselői, akik – katonai díszkísérettel – koszorúkat helyeztek el az emlékművön.
A koszorúzás után a vendégek egy része megtekintette az Eleki Németek Egyesülete székházát a helytörténeti kiállítással.
Az ünnepségről videofelvétel is készült, az ElekTV felvételeit nemsokára idézzük, amint megjelenik.
Szöveg és fotó: Klemm T.
Am ersten Adventssonntag waren die Deutsche Nationalitätenselbstverwaltung, der Verein der Deutschen und die Römisch-Katholische Kirchengemeinschaft in Elek dran, am Platz vor dem Rathaus die erste Kerze anzuzünden.
Die Festlichkeit fing um 16 Uhr an. Nach einer kurzen Einleitung von Judit Czvalinga, der Urheberin dieser Veranstaltung, begrüßte Vereinsvorsitzender Tamás Klemm die Gäste im Namen der Mitwirkenden: der Deutschen Nationalitätenselbstverwaltung Elek, des Vereins der Deutschen in Elek und der Römisch-Katholischen Kirchengemeinschaft. Nach der Begrüßung stellte er die Mitwirkenden mit ihrem Programm vor.
Nach den Begrüßungen hielt Pfarrer Gusztáv Fazakas seine Festrede an die Teilnehmer der Festlichkeit.
Die Mitglieder der Kindertanzgruppe des Vereins unter Leitung von Krisztina Gera trugen ein kurzes traditionelles Betlehemspiel vor, wie es in Elek noch in den 1930er Jahren üblich war.
Nach ihrem Programm spielte die Kindergruppe der Kirchengemeinschaft eine schöne Weinachtszene. Danach kam das Katholische Chor unter Leitung von Zsolt Aradi mit schönen Weihnachtsliedern.
Nach dem Festprogramm wurde die erste Adventskerze von Ernő Niedermayer, dem Vorsitzenden der Nationalitätenselbstverwaltung und Tamás Klemm seitens des Vereins der Deutschen angezündet.
Das Programm wurde von Sándor Tóbiás auf Video verewigt.
Mitglieder des Vereins der Deutschen in Elek boten den Gästen, die in großer Zahl an der Festlichkeit teilnahmen, Kuchen und „Szaloncukor“, sowie Glühwein und Tee an.
Wir bedanken uns bei allen Helfern und Teilnehmern für ihre Anwesenheit und Mitwirkung!
Etwa 40 Leute, eingeladene Gäste, Mitglieder des Vereins und der Kindertanzgruppe kamen am Nachmittag des 7. März im Vereinshaus der Eleker Deutschen zusammen, um die diesjährige „Mita in der Fasta“ zu feiern. Traditionsgemäß ist das Fest genau in der Mitte der Fastenzeit, also drei Wochen nach Aschermittwoch zu halten.
Das traditionelle Essen war auch diesmal „Aarschmolts“, mit etwas Fleisch aufgebessert… noch vor dem Abendmahl kam die festliche Schar zum Stadtbrunnen, um die Eleker Mädchengestalt mit den sechs Eierschalenkränzen zu zieren.
Nachdem Tamás Zsóri die Kränze auf die Statue gehängt hatte, gingen alle wieder zurück ins Leimen-Haus.
Mit dabei waren Bürgermeister László Pluhár mit seiner Frau Erzsébet, sowie zweiter Bürgermeister András Turóczy. Dank Schuldirektor László Pelle haben wir auch ein schönes Gruppenbild der Teilnehmer; Kameramann György Árgyelán hat die Festlichkeit auch auf Video verewigt.
Georg Wittmann und Tamás Klemm sangen das einschlägige Lied „Haind ist Mita in der Fasta“ und zogen dabei mit der traditionellen Puza-Puppe in den Vereinsraum. Zwar wurden diesmal keine Fenster bei dem eifrigen Eiersammeln rausgeworfen, wie es im Lied eigentlich steht, denn die Nationalitätenselbstverwaltung spendete dreihundert Stück (keine Fensterscheiben, sondern natürlich Eier, vielen Dank dafür!), die heitere Stimmung der Teilnehmer blieb aber nicht aus.
Wir danken all den Helferinnen und Helfern, die uns dieses schöne Fest ermöglichten!
Tamás Klemm
Verein der Deutschen in Elek 