Schlagwort-Archive: 1944

Országos megemlékezés Eleken

Az idén a Magyar Köztársaság kormánya Eleken tartotta meg hivatalos megemlékezését január 19-e, a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja alkalmából.

Semjén Zsolt beszédet mond 2019. január 19-én

Az ünnepség előtt Kiss-Rigó László megyéspüspök tartott misét a templomban.

Ünnepi megemlékező szentmise a templomban (Kiss-Rigó László)

Az ünnepi koszorúzáson Pluhár László polgármester bevezetője után Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mondott díszbeszédet. erről a boon.hu-n jelent meg először cikk itt:
http://www.boon.hu/semjen-zsolt-tortenelmi-bun-a-nemet-nemzetiseg-egykori-eluldozese/4113370 

Az eseményen többek között részt vett Németország nagykövete, valamint a hazai politikai élet és a német kisebbség vezetőinek jeles képviselői, akik – katonai díszkísérettel – koszorúkat helyeztek el az emlékművön.

Volkmar Wenzel német nagykövet a koszorúzáson

A koszorúzás után a vendégek egy része megtekintette az Eleki Németek Egyesülete székházát a helytörténeti kiállítással.

Vendégek a Leimen-Házban. Balról: Schubert Olívia, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke,  középen Ritter Imre német nemzetiségi parlamenti képviselő.

Az ünnepségről videofelvétel is készült, az ElekTV felvételeit nemsokára idézzük, amint megjelenik.

Szöveg és fotó: Klemm T.

Werbeanzeigen

Megemlékezés a magyarországi németek elhurcolásának és elüldözésének emléknapján – január 21.

Tisztelt vendégeink, kedves barátaim,
Szeretettel üdvözlöm Önöket e hideg téli napon.

Január 19-e szomorú ünnep számunkra. Ma emlékezünk meg azokról a honfitársainkról, akiket német származásuk miatt erőszakkal kényszermunka-táborokba hurcoltak, valamint elüldöztek otthonukból.

Tiszteletükre kérem Önöket, énekeljük el a Himnuszt.
Köszönöm.

1946-ban január 19-én indult el az első „svábvonat” Budaörsről, amellyel kezdetét vette a magyarországi németek hazájukból, otthonaikból való elüldözése, ingó és ingatlan vagyonától való megfosztása, földönfutóvá tétele.

Az Országgyűlés 2012-ben a 88/2012. számú határozatával ezt a napot tette a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává, majd ezt egy évvel később, 2013-ban egy újabb határozattal, a magyarországi németek elhurcolásának és elűzésének emléknapjává módosította.

Fontos tudni, hogy az előbb mondott budaörsi indulás idején az eleki németség színe-java már egy éve Ukrajnában volt – az elhurcolás sorsára ők az országban az elsők között jutottak.

Már 1944. szeptember 23-án vasárnap megjelentek az első szovjet alakulatok Eleken, és a megszállók hamar ráerőltették akaratukat a helyiekre.

Jaj a legyőzötteknek, avagy VAE VICTIS – tartja a régi római mondás, és a magyarországi németség balszerencséjére nemcsak egy legyőzött nemzet lakosságához, hanem egy bűnbaknak kikiáltott nemzetiséghez is tartozott.

A szovjet államvezetésnek sürgősen munkaerőre volt szüksége a háborúban lerombolt országrészek helyreállítására, és erre a hadifoglyok mellett a legyőzött országok polgárainak elhurcolását találták a legmegfelelőbb megoldásnak.

Az 1944-es év végén már összeírták az eleki németeket, és 1945. január elején kötelezően jelentkeznie kellett a listán szereplőknek.
Az elekiek malenkij robotjáról több egykori résztvevő is mesélt, az ezekből megjelentetett könyvből idézem a kisgyerekes anyuka létére elhurcolt Bende Jánosné Hack Teréz tanítónő 1991-ben leírt visszaemlékezését azokról a vészterhes napokról.

„1945. január 2-án a kultúrban minden fiatalnak jelentkeznie kellett. 16-36évig a nőknek, 16-46 évig a férfiaknak. Ezer fiatalt szedtek össze, köztük a férjemet, majd engem is. Szalmán aludtunk, s ebédet anyósom hozott. Január 11-én láttam édesanyámat utoljára. Jött elbúcsúzni.
Az orosz katonák úgy kilökték, mint egy zsákot. Szegényt megsirattam. 1960-ban találkoztam csak vele, mert 1946-ban kitelepítették a nővéremmel és a 3 gyermekével együtt.
(… ) 11-én dél felé indítottak el bennünket az állomás felé, felfegyverzett orosz katonák kíséretében. Édesanyám a templom előtt állt, felháborodásában égnek emelt karokkal.
Mint legnagyobb bűnözőket kísértek, s közben szidalmaztak is minket. Priccsel felszerelt marhavagonba préseltek be bennünket, 30-an egy vagonban. A férfiak WC-t tákoltak és vaskályhát szereltek be a vagon közepébe. Az állomás fájából és szenéből raktak be, hogy meg ne fagyjunk.
Vittünk magunkkal dunnát, párnát, ágyneműt, plédet. Még így is fáztunk, mert a vékony deszkafalak átengedték a hideget.
Egy hónapig voltunk az úton. 11-én indulás előtt egy órával jött anyósom egy fazék pörkölttel. Aznap otthon levágták a disznót. Ennyi jutott nekünk belőle. Szalonnát az előző évről csomagoltunk.
Délután három órakor behúzták a vagon ajtaját. Az én fejem is majd összepréselték, mert szólás nélkül tették. A fél falu kint volt az állomáson. Mindenki elhelyezkedett a felső priccsen házaspáronként. Férjemmel az ablak mellé kerültünk. Nagyon süvített be a szél. Kétegyházán, Lökösházán, Aradon, Brassón keresztül haladtunk át Románián (…)
Néha napokig álltunk egy-egy állomáson, mert elvitték a mozdonyunkat, s katona fogolyvonatokat hoztak vele. Néha a flekktífusz következtében vagy vérhasban meghaltakat pokrócba csavarva kivitték. Katonáink sokat szenvedtek az éhségtől, szomjúságtól és hidegtől. Mi adogattunk be nekik vizet és élelmet, ha nem vették észre az őrök. Nagyon elszomorító volt ezt látni. Az meg őket keserítette el, hogy civileket, nőket is kihurcoltak. Nem tudhatták, hogy az ő feleségük nincs-e köztünk. (…) Megemlékezés a magyarországi németek elhurcolásának és elüldözésének emléknapján – január 21. weiterlesen

Gedenken an die Opfer von Deportation und Vertreibung

Kulturkreis Elek

Am 18. Januar 2015 fand auf dem Csepregi-Platz in Elek an der Landesgedenkstätte zur Erinnerung an die Vertreibung der Deutschen aus Ungarn die zentrale Gedenkfeier zu Ehren der Opfer von Deportation und Vertreibung statt.DSC02488Der Gedenkfeier wohnten zahlreiche offizielle Repräsentanten und Vertreter verschiedener Organisationen bei, u.a. Dr. József Kovács (Abgeordneter des Komitates Békés im ungarischen Parlament, Péter Tolnai (stellvertretender Vorsitzender der Békéser Komitatsverwaltung), Eleks Bürgermeister László Pluhár sowie mehrere Abordnungen der Deutschen Nationalitätenselbstverwaltungen im Komitat Békés sowie die Vertreter der Eleker Nationalitäten.

DSC02497Die Gedenkansprache hielt der Vorsitzende des Vereins der Deutschen in Elek, Tamás Klemm.

DSC02516Nach den Kranzniederlegungen an der Gedenkstätte fand in der römisch-katholischen Kirche ein Gottesdienst zum Gedenken an die Opfer statt.

DSC02519

Ursprünglichen Post anzeigen

Ausflug ins „Haus des Terrors“ und nach Budaörs

In den frühen Morgenstunden des 19. Oktobers war es endlich soweit: Eine kleine Gruppe des Vereins der Deutschen in Elek stieg vor dem Vereinshaus in den Bus ein. Ziel des Ausflugs war diesmal das „Haus des Terrors“ in Budapest, jenes Museum, in dem es sich alles um die Schreckenszeit zwischen 1944 und 1989 handelt.

Die Wand der Opfer
Die Wand der Opfer

In manchen Räumen war es sehr überwältigend, alte Dokumente der Unterdrückung zu lesen. Die meisten Räume sind ziemlich eindrucksvoll eingerichtet. Dazu muss man wissen, das in dem Gebäude unter der Adresse Andrássy-Straße 60 tatsächlich die Zentrale der ungarischen Staatssicherheit residierte… so stöberte man mit dem schlimmen Gefühl im Magen durch die Räume im Keller, dass man sich gerade tatsächlich im ehemaligen Folterkeller der bösesten Schergen der Nazi- und kommunistischen Staatsmacht befindet.

Im Heimatmuseum von Budaörs
Im Heimatmuseum von Budaörs

Nach dem bewegenden Besuch im Stasi-Museum ging es in eine fröhlichere Richtung, nämlich nach Budaörs, wo wir von der dort wohnhaften Klára Mester herzlich empfangen und zuerst in ein Restaurant geführt wurden.

Nach dem leckeren Mittagessen ging es weiter: wir besuchten zuerst das sehr schön eingerichtete Heimatmuseum von Budaörs. Danach stiegen sportlichere Mitglieder mit Klára Mester auf den Kalvarienhügel, wo man auch eine herrliche Aussicht auf die Gegend hatte.

Nach all den Abenteuern des Tages fuhren wir zurück nach Elek.

Wir bedanken uns herzlich bei der Deutschen Nationalitäten-Selbstverwaltung für die Unterstützung des Ausflugs, sowie bei Klára Mester für die interessante Führung in ihrer neuen Heimatstadt!